A Gigabyte-tól kaptuk meg az első Z68-as lapkakészlettel szerelt alaplapot. Itt az idő, hogy megnézzük miben más, miben több a Z68 a korábban megismert P67-es és H67-es chiptől és mindebből mit profitálhatsz.

A Z68 hivatalos rajtja május 11-én volt, ettől a naptól kerülhettek nyilvánosságra az új lapkakészlet tulajdonságai és a tesztek az új alaplapokkal. Nyilván a gyártók már hónapokkal ezelőtt megkapták az új chip-et, nem csoda hát, hogy már szinte dömping van az új alaplapokból. Mivel hozzánk most került be az első Z68 fecske, megragadjuk az alkalmat, hogy vele együtt a Z68-ról magáról is szóljunk.

Az elődökként kikiáltott P67 és H67 a célpiacot tekintve teljesen más, így a rokonság a lapka belső felépítésére szorítkozik, valószínű, hogy a P67/H67 felhasználói közösség nem fog rohanni, hogy lecserélje az alaplapját Z68-ra. A H67 erőssége a processzorba integrált Intel HD grafikus mag, ami révén külön grafikus kártya nélkül is tudsz gépet építeni. Ilyen alaplap eddig is volt, csak azokon külön, integrált grafikus kártya oldotta meg a kép gyártást, míg itt a VGA kimenet közvetlenül a processzorból kapja a frameket.

A H67 ezáltal sokkal alacsonyabb fogyasztással képes HD minőségű tartalmak lejátszására és akár egy-egy modernebb játékkal is tudsz a gépen nyomulni. Az ilyen multifunkciós gépek irodákba és olyan háztartásokba kerülnek, ahol nem a csúcsteljesítmény, hanem az átlagos jó teljesítmény, a többfeladatos felhasználás és az alacsony büdzsé a lényeg. Valószínűleg ezeket a gépeket senki sem fogja tuningolni, ezért a H67 nem is támogatja ezt: a processzor órajele szorzózárral védett.

A tuning a P67 kínálatában van, a processzor órajelét szabadon állítgathatod, azonban ehhez egy K sorozatú Intel processzorra is szükséged van, ami elviseli az ilyen megpróbáltatásokat. Aki pedig érti, műveli a tuningot, valószínűleg nem alaplapi grafikus kártyát használ, ezért a P67-ben a processzorban levő GPU-t nem tudod használni, hiába csücsül ott. Helyette a különálló grafikus kártya áll rendelkezésedre, ami annyit fogyaszt, amennyit, nem éppen takarékos, ami 2D-s felhasználásnál - például levelek olvasásánál - kész pazarlás.

A Z68 nyújtja azt a lehetőséget, hogy a gépben levő grafikus kártyát lekapcsolja, amikor a kép elkészítéséhez nincs szükség ily nagy grafikus tudásra. Ilyenkor a rendszer automatikusan átvált a K sorozatú processzorban ott tétlenkedő Intel grafikus magra és a kép elkészítése már az ő dolga. A 100 W vagy efelett fogyasztó grafikus kártya pedig szépen lepihenhet. Sajnos a helyzet azonban nem ennyire ideális.

A megvalósítás úgy történik, hogy a monitorodat az alaplapon levő grafikus csatlakozó egyikére kapcsolod és a képet mindig a processzorban levő GPU állítja elő. Csakhogy, ha az ő tudása nem elég ehhez, akkor felébreszti Csipkerózsika álmából a grafikus kártyánkat és legeneráltatja vele a következő framet. Ez framenként kb. 1,5 ms késlekedést jelent. De ne izgulj emiatt, pl. 100 fps mellett a teljesítmény 95-96 fps-re esik vissza, nem nagy veszteség, ugye?

A gond ott van, hogy honnan tudja a Z68, hogy mikor ki állítsa elő a framet, az integrált GPU vagy a dedikált grafikus kártya. Nos onnan, hogy minden alkalmazásról van infója, melyik milyen módban tud működni. Ezt jelenleg a Lucidlogix Virtu szoftvere oldja meg, tehát ennek a funkciónak a kihasználáshoz az ő driver-üket kell installálni.

Ezzel két gond van: ha megjelenik egy új játék, akkor meg kell várni, hogy a grafikus kártya gyártója elkészítse a patch-et, ami tartalmazza az új szoftver beállításait. Ezt követően a szoftvernek és az új meghajtó programnak be kell kerülnie a Virtu adatbázisába is, ezt követően indulhat a menet. Ha a folyamat elakad valahol, valaki nem frissíti az adatbázisát vagy a szoftver nem támogatott ily módon, akkor a Windows driverhibát jelezz majd. Valószínű, hogy a következő hónapokban megoldás készül erre, hiszen nem lehetünk ráutalva arra, hogy a Lucidlogix hogyan képes követni az új hardvereket és programokat, bár ígérik nagyon.

A Z68 másik nagy újdonsága az SSD cache, az Intel® Smart Response Technology. Ennek működési elve pofonegyszerű. A merevlemez bufferét (ami jó esetben 32 MB) megnövelheted azzal, hogy egy kisebb méretű SSD-t RAID kötetbe kötsz a merevlemezeddel. Így annak tartalmát az SSD klónozza, ezáltal gyorsítva a gép működését. Így - az ismert tesztek alapján - több mint négyszer gyorsabbá tehető a lemezkezelés (az eddigi SSD+HDD rendszereket 2-szeres sebességre gyorsíthatod, a csak HDD-t használó gép esetében négyszeres a növekedés). Az SSD árának csökkenésével ez a megoldás igen kecsegtető lehet.

Térjünk át a Gigabyte alaplapjára. A Z68X-UD3P-B3 alaplappal együtt - Z68-on túl - kerül bemutatásra a Touch BIOS, ami a BIOS kezelést minden eddiginél egyszerűbbé teszi. Eddig a BIOS-t billentyűvel, jobb esetben egérrel kezelhetted. No, ennek vetettek véget a Gigabyte mérnökei és azokon a számítógépeken, amelyeken van érintőképernyő, ezentúl a BIOS is ezen keresztül állítgatható, ugyanúgy, ahogyan az iPhone-on az alkalmazásokat használod. Lehet, hogy Ázsiában kicsit előrébb járnak a nálunk elterjedt technológiákhoz képest?

A korábban már ismert Gigabyte arzenál természetesen rendelkezésedre áll most is. A 3.0-ás USB portok a Gigabyte egyedi teljesítmény növelő megoldásával az USB port teljes feszültség tartományában stabil kimenő jelet nyújtanak, így széles körű USB eszköz kompatibilitást tesznek lehetővé. Például a gép kikapcsolt állapotában töltheted az USB-re kapcsolt iPhone, iPad vagy iPod eszközödet.

A szintén már bemutatott 2011 Gigabyte alaplapok a filmek zavartalan élvezetének biztosításáért 108 db hasznos jel - zaj arányt kínálnak, ami azt jelenti, hogy az audió jelben a korábbiakhoz sokkal kisebb a zaj aránya. Érdemes megemlíteni, hogy a DualBIOS támogatja a 3 TB feletti merevlemezek kezelését is.

A tuningoláshoz pedig letöltheted a Gigabyte Cloud szoftvert, ami merőben új lehetőségeket kínál. Amikor egy teszt (benchmark) fut teljes képernyős módban a PC-n, akkor nincs lehetőséged közvetlenül módosítani a BIOS beállításokon csak úgy, hogy leállítod a tesztet és elvégzed a finomhangolást. Profibbak beszereznek egy ilyen célra egy második monitort és azon futtatják a tuninszoftvert. Azonban ha van aktív webes kapcsolatod ez egyszerűbben megoldható a Cloud OC-vel. A géped hőmérséklete, a CPU feszültsége vagy a ventilátorok forgási sebessége egy bármilyen másik eszközről, iPhone-ról, notebookról, netbookról, iPad-ról elérhető a felhőn keresztül és valós időben módosítható is, miközben a PC-n a benchmark teljes képernyőn zavartalanul futhat.

Nos, röviden erre képes a Z68 és egy Gigabyte alaplap. Nem rossz, ugye?
 

Kapcsolódó termék:

Gigabyte Z68X-UD3P-B3 alaplap (s1155)